A százötven éve született, nyolcvan évvel ezelőtt elhunyt Sergei Rachmaninov a zeneszerzőknek abba a körébe tartozik, akiknek megítélése jó ideig szakmai vitákat gerjesztett. Egyesek posztromantikus stílusát tartották túlhaladottnak, míg mások melódiabőségét rótták fel neki. több
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2023. november 14. kedd, 19:00
Köszönhetően a 20-21. század néhány eltökélt muzsikus zsenijének – mint például Vladimir Horowitz, vagy Kocsis Zoltán –, napjainkban már nem kérdőjeleződik meg az orosz származású zeneszerző életműve. Rachmaninov nem kizárólag zeneszerzői teljesítményével, hanem rendkívüli előadóművészi tevékenységével is beírta nevét a zenetörténetbe, pianista képességeit sokan egyenesen Liszt Ferenc-i magaslatokba helyezik. Ezt az állítást erősíteni látszik az 1909-ben – első amerikai turnéja során – bemutatott III., d-moll zongoraversenye, melynek előadása máig nagy erőpróbát jelent a zongoristák számára. A szerző úgy emlékezett vissza, hogy talán ez volt az egyetlen alkalom, amikor műve nemcsak a muzsikusok, hanem a közönség körében is sikert aratott.
A versenymű három tételét erős tematikai vonatkozások kötik össze: a nyitótétel főtémája visszatér a második (Intermezzo) tételben, aztán a szünet nélkül következő fináléban is. Ez a főtéma orosz liturgikus, illetve népi dallamokkal mutat rokonságot, bár a szerző tagadta a tudatosságot, mindössze azt akarta, „hogy a dallam »énekeljen« a zongorán, ahogyan egy énekes énekelné…” Az első tételhez Rachmaninov két kadenciát is komponált, közülük rendszerint a második, lazább szerkezetűt szokták megszólaltatni, ahogyan azt a szerző is tette, amikor szólistaként a közönség elé lépett.
Rachmaninov 1935 és 1936 között komponálta a-moll hangnemű III. szimfóniáját, mely életművében átmeneti jellegű alkotásnak számít. Dallamilag és ritmusában ez a leginkább orosz karakterű szimfóniája, korábbi műveihez mérten viszont igen újszerű. Kifejezésmódjában egyszerűsödés jelenik meg, ami ugyanakkor fokozza a szimfónia érzelmi erejét. A darabot 1936-ban Leopold Stokowski vezényletével a Philadelphia Zenekar mutatta be. A kritikai vélemények megoszlottak, a közvélemény pedig kezdetben kifejezetten negatívan viszonyult a műhöz. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy a darab és szerzője kedvezőbb megítélés alá essen, és a darab elfoglalja helyét a zenekari repertoárban.
A hozzávetőleg negyven perc időtartamú szimfónia mindössze három tételt tartalmaz. Első tétele egy mottó-témával nyit, melyet aztán a klarinét, a kürt és a csellók szólaltatnak meg. Eltart egy darabig, amíg a valódi főtéma megjelenik. Aztán a mottó és az új téma egyszerre fejlődik és bővül, majd egy szomorkás visszatérés vezet a zárlathoz. A második tétel ugyancsak a mottóval kezdődik, majd egy témapárt vezet be a szólóhegedű, a fuvola, majd a basszusklarinét előadásában. A központi scherzo rész elkülönül a környező anyagtól, némileg Berlioz Fantasztikus szimfóniájára utalva. A scherzo markáns tetőpontja hirtelen erőteljes meneteléssé változik, aztán a fordított mottótéma zárja le a tételt. Az oroszos hangulatban induló fináléban a főtéma kontrapunktikus kidolgozását élvezhetjük, melyet több csúcspontot is elér. Egy lágy fuvolaszóló szakítja meg a folyamatot, majd diadalmasan dübörgő ünnepi befejezés űzi el a darab során megjelent sötét árnyakat.
– baljos –
Műsor:
Rachmaninov: III. (d-moll) zongoraverseny, op. 30.
Rachmaninov: III. (a-moll) szimfónia, op. 44.
Közreműködik:
Szabó Marcell – zongora
Kodály Filharmonikusok
Vezényel: Kollár Imre
Az István, a király előadás a magyar történelem jelentős szeletét mutatja be: Géza fejedelem halála után fia, István örökölné a hatalmat, de a hagyományokra hivatkozva nagybátyja, Koppány is igényt tart rá és tömegeket gyűjt maga köré. István megszilárdíthatja a pozícióját, de a véres harcot, az összecsapást nem lehet elkerülni.
A Kipling-regény alapján készült rendkívül népszerű musical a dzsungelt, mint emberi társadalmunk tükörképét értelmezi. Ebben a valóságban az emberi tulajdonságokkal felruházott vadak létünk jobbik felét képviselik: kemények, de őszinték, a dzsungel-társadalom a természet áthághatatlan, szigorú törvényei szerint él.
esőnap: 2026. augusztus 04. kedd 20.30 Vajda Katalin: Anconai szerelmesek - Erkel Színház zenés komédia Dalszöveg: Fábri Péter
A színpadon négy díva, négy csodálatos nő, akik mesterei a humornak és varázslatosan énekelnek..
A Dés. Évtizedek óta fogalom a magyar zenei életben. Musicalek, filmzenék, nagy slágerek és dzsessz lemezek sora fűződik a nevéhez.…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
